Anyátlan korcs

Anyu egész kicsi koromban elmondta, mit szeretne, ha játszanának a temetésén. Valóra váltottam a kérését. Most nézem az adott filmet. Elmondta, hogy a filmet nem szerette, bár a benne szereplő színészeket igen. A zenéért pedig egyszerűen rajongott. Milyen érdekes… Míg élt Anyu, a film nézésekor a könyvtár ugrott be, ahol láttam először – és kábé… Tovább »

Voltam a nyolvanhatésfeledik iratbetekintésen. Komolyan mondom, hülyének néznek mostanra! Értem én, hogy villanymotor, de mi hajcsa’? Kb. ilyen szinten mozog a dolog jelenleg. Tények: anyukámat elütötték – ő volt a vétlen fél kb. másfél hónap múlva, folyamatos kezelés(?) közben, az egyik kórházban meghalt halála előtti adatok nincsenek arról, hogy mit kapott enni-inni, gyógyszert kapott-e, ha igen,… Tovább »

Az intenzíven azzal fogadtak, hogy beszéljünk az osztályvezető orvossal. Nem öt perc volt, mire előkerítettük. Főleg, hogy egyáltalán nem tudtuk, ki az, hogy néz ki, mi a neve, és hogyan érjük utol. A nővérpult – az általános – átirányított a trauma részhez. Onnan visszaküldtek az intenzív oldalon levő nővérpulthoz. Majd fel-le járkáltuk az egész épületet… Tovább »

Túl vagyok egy újabb tárgyaláson. Nagyjából ez az első, ahol személyesen is ott voltam. (A rendőrséget nem számolva.) Igazából nem tudom, mire számoljak. A bírónő eddig úgy tűnik, osztja az álláspontunkat, hogy valami nagyon nem stimmel. A pontos miket, hogy mik nem stimmelnek, a nyomozás lezárásával kapcsolatban levő “panasszal élek” kezdetű szöveggel ellátott papír beadása… Tovább »

Megjelentem időben a rendőrségen. Tudom, hogy nagyon sok idő telt el, ill. lett átugorva, de a nyomozás tekintetében – mert fel van a kórház jelentve – nem lehetett írni sok dolgot. Vagyis nem volt érdemes. Lényeg: a nyomozás lezárulóban van, a foglalkozáskörében elkövetett veszélyeztetés vagy micsoda ennek a hivatalos neve. A kórház egy… nem tudom,… Tovább »

Lent nem sokat láttam hirtelen. Az dübörgött a fejemben, hogy anyu mikor fog magához térni vajon? Hogyan is csináljam, hogy jó legyen? Közben megtorpantam. A lábam alatt anyu kölcsönkabátjának a gombja volt, az aszfaltba ágyazódva. WTF??? Hogy a bánatba került az oda? Benyomódva, beágyazódva jó mélyen! És méterekkel arrébb, mint ahol elütötték. Néztük apával, és… Tovább »

Hát akkor kezdem az elején. Nem, nem kezdem. Majd kiderül. Igazából azt csodálom magamon, hogy nem őrültem még bele. Bár mostanra kezdek a határán járni. Mert ép ésszel fel nem tudom fogni, hogy több ember okolható az anyukám halála miatt, de senki nem írja le, hogy igen, ez vagy az hibázott. Kik hibáztak? Elsősorban az… Tovább »

Ahogy kiszálltuk a kocsiból, automatikusan rohantam a hátsó kapuhoz. Aztán fel a negyedikre. Levél? Nincs bedobva. Pedig tuti járt már a postás. A lakásban anyu ebédje ott volt előkészítve, félig készen a tűzhelyen: füstölt csontos bablevest főzött – úgy volt, hogy délután ott leszünk, mert délelőtt babát akartunk nézni ultrahangon. Nem volt több pénze, csak… Tovább »

Üdvözlet a(z) Cafeblog honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Cafeblog előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!Sok sikert!... Tovább »