Harmonika

Anyu egész kicsi koromban elmondta, mit szeretne, ha játszanának a temetésén. Valóra váltottam a kérését.

Most nézem az adott filmet.

Elmondta, hogy a filmet nem szerette, bár a benne szereplő színészeket igen. A zenéért pedig egyszerűen rajongott.

Milyen érdekes…

Míg élt Anyu, a film nézésekor a könyvtár ugrott be, ahol láttam először – és kábé halálra untam magamat rajta -, meg a szobám, az asztalom a tévémmel, ahol együtt néztük, az ágyamon ülve. Most is ezen a tévén megy a film, bár nem az otthonomban.

Mióta elvették tőlem Anyut, a film dalai hallatán a ravatalozó jelenik meg a szemem előtt. Az, ahogy ott ülök az ő bundájában, tizenhat és fél hetes terhesen, a legkisebb babámmal a pocakomban, az első fiú unokájával, és nézem bambán a koporsót. Azt várva, hogy valaki ébresszen fel, mert ez nem lehet valóság.

Hogy csak így, minden ok nélkül elvegyék, félbetörjék a világunkat, az életünket.

Hogy az a porhüvely nem az én Anyukám teste, úgy meggyötörve, tele véraláfutásokkal.

És Charles Bronson csak fújja a harmonikát.

Belép pár ismerős az ajtón. Meg ismeretlen is. Leteszik a virágot, meghajolnak. Oldalra fordulnak, nem hozzám. Nem, az egyik, gyűlölt, távoli rokonom ott is elém állt, hogy ő az egyedüli élő rokon. Messziről, valahonnan messziről hallom, hogy összesúgnak a volt osztálytársak.

Hozzám a kutya sem szól.

Szorongatom Férj kezét, nézek üveges tekintettel… Érzem, hogy a Pici odabent jól lubickol, kitámasztja a csepp lábát, vagy hátát, nem is tudom hirtelen, mit.

A harmonika helyett dúdolás hangja szól. Ahogy Claudia Cardinale is meglátta a film szerint a családját.

Előttem ott van a koporsó. Hetvennégyezer forint volt. Nagyjából egy egész havi nyugdíja. Benne rejti azt, aki nélkül fogalmam sincs, mit tegyek, nem akarom elhinni, hogy ott van, benne, nem ölelhetem magamhoz többet.

Te jó ég, én elhatároztam, hogy oda fogok hajolni a holttestéhez, adok neki puszit, hátha felébred, vagy legalább kiderül, hogy ez csak egy piszkos nagy tévedés… És kihozták, megláttam… A lábam földbe gyökerezett. Tele foltokkal, az én Anyukám…

Két és fél hangon oda-vissza megy a harmonika hangja.